jajj, mar megint megvan ezer eve is...
es azota, miota utoljara irtam, Oso, a szarvasmarha meretu kiskutyam szetragott egy csomo mindent, koztuk Carlos legujabb (es egyben legkedvencebb) napszemuveget, recepteskonyvemet, az ipodom radioadovevojet, textil szalvetakat, fehernemut, az egesz furdoszobat hajszaritostul, wcpapirostul es szakallvago gepestul, egy par vezeteket, ami kozott volt ventilator es tv, es lassan mar az idegosszeomlas szelen alltunk, amikor is felbukkant az otlet: MEG KELL JAVITTATNI A TERASZAJTOT!
Ugyanis az ajto egy sliding door, ami oldalra gordul el, nem nyilik mint egy normalis ajto, es a gorgok honapokkal ezelott felmondtak a szolgalatot, s a kutyak ha otthon voltunk ha nem, szabadon garazdalkodhattak, es Oso ki is hasznalta a helyzetet rendesen.
Tarthatatlanna valt.
Jott hat az ember, es kb egy ora mulva mar mukodott is az ajto, azota minden a legnagyobb rendben, ha elmegyunk, kizarjuk haziallatainkat, ajto elhuz, klikk, es mar nem is kell attol felni, hogy mire erunk haza... Mar csak ejszakankent van par meglepetes, de ezek csak kis dolgok, mivel meg veletlenul sem hagyok elo semmit, es a furdoajto mindig zarva marad.
A nyar meleg, nehol fullaszto, nagyreszt felhos, es rengeteget esik. Olyan feher vagyok, mint meg soha nyaron...
Az esozesek miatt legtobbszor minden viz ala kerul, ket hete pl. leszakadt egy hid, ami a mi allamunkat (Jalisco) koti ossze a szomszedossal (Nayarit) a kettot elvalaszto folyo folott... Es egyik reggelre egyszer csak nem volt meg a kozepso (folyo folotti) szakasza, pukk, leszakadt. Az egyetlen szerencsenk, hogy van egy masik hid, ami a varosba be forgalmat bonyolitotta eddig, es annak a 2 savjabol az egyiket megforditottak, hogy az ellenkezo iranyba forgalmat bonyolitsa... Orulet. Es ha arra gondolok, mennyi idobe fog telni, mire azt a szegeny oreg hidat megfoltozzak, evekben szamolgatok... Addig meg marad a reggeli, deli es esti dugo, az iszonyat hosegben, nehanyunknak legkondi nelkul...
Tegnapelott meg ugy esett, hogy a hazunk koruli utcak mind folyokka valtak (utca es 2 jarda szelessegu folyokka!!!), es elindultam ugyan dolgozni, de 2 saroknal messzebb nem jutottam, sot ahol visszafordulasba kezdtem, akkora volt a viz, hogy a kocsit lassan lebegni ereztem, bbrrrrr, szoval gazt neki, es vissza haza, fonoknek telefon, hogy nem tudok menni... S tegnap kiderult, hogy ertelme sem volt hogy menjek, egy asztal volt egesz este, 2 emberrel...
Meg egy story az esozessel kapcsolatban: szombaton egy delen fekvo strandot latogattunk meg, elkerulve ezzel az eszakon leszakadt hid miatti forgalmat es dugot... Nem gondoltam, hogy a strand ilyen messze van, az autoutrol leterve 40 km az erdon keresztul. Megerte a sok zotykolodest, mert igen szep.
Keson ertunk, mar befelhosodott, igy csak arra volt idonk, hogy megegyuk a kis elemozsiankat, es mar cseperegni is kezdett az eso, tehat visszaindultunk...
Vallartahoz kozeledve olyan szinten leszakadt az eg, amilyet meg soha nem lattam, a szo szoros ertelmeben VIZFUGGONY volt az eso, es csak lassan haladtunk... majd egyszer csak megallt a sor, es se elore, se hatra... ekkor este 9 ora volt.
Kiderult, hogy levalt egy kisebb darab a hegybol, az utra terult az egesz, es nincs atjaras. Foldcsuszamlas. Nagyszeru. Kutyaink szegenyek tisztara mosodtak a szakado esoben, en a kocsiban olvastam, aztan csak ultem, aztan a fejemet fogtam...
2 es fel oraval kesobb megjottek a tuzoltok es a katonak, a tuzoltok lapatokkal, a katonak meg geppuskaval a testukre felvett szemeteszsak alatt. A tuzoltok haszontalannak bizonyultak (szerintem semmi kedvuk nem volt a kezukben levo lapattal erot kifejteni), igy egy oraval kesobb megerkezett egy gep (markolo vagy foldtolo vagy nem is tudom mi), es meg egy oraval kesobb fel is szabadult az autout. Ehesen, faradtan, es fejunket ingatva ertunk haza hajnal 2-re, amikor meg gyorsan vacsorat csinaltam, hogy teli hassal zuhanhassunk az agyba.
Tanulsag: ne tortenjen foldcsuszamlasnal komolyabb dolog, mert a hatosagok keptelenek barminek a kezelesere. Picit ijeszto.