Ma uj kulsot adtam a blognak. De van meg vele munka. Viszont igy gondoltam, hogy I keep writing, es kozben valtoztatgatok a kinezeten, hozzaadok s elveszek dolgokat, linkeket, kepeket... 

Eddig nagyon boldog vagyok vele. :)

Csendesek a napok, hosszuak es iszonyat melegek. Ez a harmadik nap, hogy nem esik (tropusokon eleg ritka), s ennek megfeleloen orulet a forrosag (porkol), bar nem mintha eso utan megkonnyebbulne a levego... kicsit olyankor talan a hoseg visszavesz, de akkor meg a para olyan, mint a gozfurdoben... Igy aztan nem is tudom, melyik a jobb. A lenyeg, hogy vagyodom egy falat europai nyar utan...

S most picit a kutyaimrol, mert ugye akinek gyerekei, unokai, vagy kutyai vannak, csak arrol tud beszelni, s miota kutyas lettem, en sem logok ki a sorbol... Szoval a beagle nagyon nyughatatalan fajta, vadaszkutyak, de semmit sem kaptak a normal vadaszkutya nyugalmabol es bolcsessegebol, allando jelleggel valami ujjal jonnek elo, halalosan mozgekonyak, izgagak, es csak az orruk utan mennek... s mivel nekunk 2 is van (Juaquin 3 eves, Oso 5 honapos), neha nagyon nem egyszeru az elet. Az a szo jon itt az eszembe, hogy virgonc - es mekkora szo!!!

Igyekszem minden nap setalni vinni oket (legalabb egy orara), mert ha nem, akkor mintha otodik hatvanyra emelnenk a nyughatatlansagot es az orultseget...   

Viszont miota a panzioban tett 3 napos kiruccanasukbol hazahoztuk oket, rajuk sem ismerek... Las luchas (a birkozos menetek) egyre ritkabbak, sokat alszanak, es ugy nezem, hogy meg a legegyszerubb dolgokert is halasak, csakugy mint egy nagy parna, amire fel lehet kuporodni, kulonbozo inyenc falatok, es egyaltalan: a gazdak jelenlete...

Ez is mint minden az eletben: ha egyszer csak elveszik/eltunik/elmegy, maris rajovunk, milyen jo volt, ami kozben valahogy nincs az eszunkben, mert we take it for granted (termeszetesnek vesszuk).

S miert is nem allunk meg egy percre es adunk halat mindazert, amink van?