juliusharmincegy

Megint egy evvel oregebb lettem. Es ugy elmult a napja, mintha itt se lett volna.

Hiaba, repul az ido.

Az unneplest mar csutortokon megkezdtem az etteremben, es pentek reggel az unnepi tartozkodasi engedely hosszabbitasom felvetele kozben ert csalodas (hogy nem lett kesz, mert hianyzott 4 oldal az utlevelem masolatabol - hogyan??? no f*cking idea) sem lombozott le, hazaerve hatizsakot fel, kutyakat kocsiba be, ablakot le, konyokot ki, es mar robogtunk is a kedvenc strandom fele. Az ut a 2 orultemmel hatalmas moka, allando a nevetgeles, mert nekem viccesek. A strandon is mosolyogtam, egeszen addig, mig Juaquinra rajott az otperc, ami nala a mehetnek, es nekivagott... Oso pedig utana, mert apat mindenhova koveti. En meg utanuk. Kiabalva, futtyogve, aztan fortyogva, mert Juaquinnak van egy olyan kedves szokasa, hogy ha hivom es nem akar jonni, akkor megfordul picit, hogy jelezze, hogy hallott, vette az adast, de en is vegyem eszre, hogy azt csinalja, amit o akar, ezert mar fordul is vissza elore, tovabb szaladva ki tudja hova. Persze mindig tudom, hogy hova: oda, ahol a hely etel szagat arasztja. Es tehat az etteremnel rajuk is talaltam, egy no mar virslivel etette oket. Uhh! 

Kb 10 percembe kerult, mire megertettek, hogy mit akarok es visszafele vettuk az iranyt. De a virsli emleket nehez kitorolni a kutyaagybol (foleg egy beagle agybol), s Juaquin kicsi majd egyre nagyobb korokben torteno szaglaszassal akart engem felrevezetni (ezt ugy hivjuk, hogy: hacerse pendejo), vagyis megfordulni es visszaindulni volt a cel. Merthogy a virsli nem fogyott el mind. Ez volt az a pillanat, ahol kikotottem. Volt aztan nagy cincogas, siras-rivas, de en nyugalmat akartam, s nem utanuk rohangalni - vegulis a szulinapom volt vagymi.

Amikor pedig megint felpakolva ezuttal hazafele menet az etterem elott setaltunk el, mar pontosan vagtak, hol volt az az asztal es meg is volt a tanyer is, az ott ulok pedig mar elmentek, ugyhogy ket hatso labra allas utan mar nyeltek is a virsliket, ragas nelkul. Hm. Zuhany, majd a forro kocsiba be, otthon meg elfekves.

Este pedig vacsorazni mentunk, az ajandekom es a virag atadasa utan. :) 

Hely: Vista Grill, a domboldalon, ahonnan ahogy a neve is mondja, tokeletes kilatas nyilik a varosra es az obol egy szeletjere. teszek fel egy kepet.

Ido: termeszetesen keson, mar naplemente utan erkeztunk... Es a kamerat is otthon hagytam. 

De azert nem volt teljes disaster, a vacsora karpotolt mindenert, nyammmm.

A 2 kovetkezo napon pedig keson keles, strand, barnulas, kutyak idetlenkedesenek szemtanui - just what I love!

PEACE