Ma egy felhos oszi napra ebredtunk, ami ritka errefele. Es ihletem volt egesz nap, de nem fertem a gephez. Mikozben a vadallataimat setaltattam kisutott a nap, de azert vissza-visszabujt a felhok moge, maradt tehat a szurkeseg.
Egy oras kesessel, de megerkezett a kalozhajo, amit vezetek (egy jo oreg Ford Contour), szervizben volt, mert megint nem indult, es kulonben is olajcsere es hasonlo jatekoknak volt itt az ideje...
Felvontattam a kaspokat amiket vettem tegnap, s amik szomoruan a kocsi hatso ulesen maradtak, majd ultetni kezdtem. A legujabb szerzemenyemet, egy yuccat ultettem bele rendes cserepbe a bolti muanyagbol. Legnagyobb meglepetesemre nem volt gyokere... aztan gondolkozni kezdtem, hogy ezeknek lehet, hogy nincs is...?
Utana egy gyors furdes, s mar izgatottan vartam, hogy erezzem a kalozhajo finomsagat es precizseget a szerviz utan.., Beulok, elforditom a kulcsot, s ugyanaz mint tegnap, vagyis: nem indul.
Azt hittem, felrobbanok, kozben a szerelo altal megmutatott kis kartyat huzogattam ki es toltam vissza, mert szerinte azert nem indult... Hat semmi eredmeny, igy tok izzadtan kiszalltam, fustologve elsetaltam a buszig, a szerelo meg majd holnap jon...
Orulet.
Jajj, most jovok ra, hogy a hetvege storyjat se osztottam meg meg veletek, hiaba, hosszu ido ota nem irok...
Szombaton a La Lancha nevu strandra mentunk, ami a kedvencunk - homokos part a strandoloknak, keves szikla es jo hullamok a szorfosoknek. Igy nez ki, szerintem maga paradicsom. [Tudni kell meg hozza, hogy a kocsit az ut mellett hagyva szigoru setaval az esoerdon keresztul lehet csak idejutni, valamint semmi de semmi nincs ezen a strandon, meg egy rohadt arus sem]
A kutyak is imadjak, es mi is orulunk, hogy szabadon engedhetjuk oket es futkozhatnak. Szoval mindenki boldog. En gyorsan hanyatt doltem, miutan Carlos megcsokolt es a deszakajan eltunt a vizben. Konyvvel a kezben gyorsabban jon az almossag, s hat elszenderedtem. Altalaban 5-10 percenkent felriadok, hogy a kutyakra ranezzek, s igy volt ez most is. Az elso fejfelemeleskor ott olalkodtak es szaglasztak nem messze tolem, megnyugodva tehat visszadoltem. Majd a masodikra mar nem lattam oket, vartam kicsit, hatha felbukkannak, es semmi. Nem telhetett el sok ido, ugy sejtettem, tehat nem lehetnek messze, gondoltam, es nyugalomra intettem magam. De amikor negyed ora elteltevel sem jottek, mar aggodni kezdtem, normalisan nem maradnak el ilyen sokaig. Es mint jo Sherlock, elkezdtem a homokban levo nyomok alapjan beazonositani merre mehettek. Furcsa volt, mert azt a sziklat, amit a kep tetejen lattok, nem szoktak keresztezni, azon tul nem mennek, sot, meg en sem voltam. Most megis elkalandoztak arra, en meg utanuk. Amikor felfedeztem, hogy milyen kiraly hazak vannak a dzsungel kozepen, mar sajnaltam, hogy nem vittem kamerat... De setaltam csak a nyomok utan, es tisztan latszott, hogy 2 mancs van, amiket hiba nelkul felismertem, mint az en ebeimet. Oket azonban sehol sem lattam. Kb negyed ora setalasra volt meg egy szikla, azon tul pedig sziklas part, ahol a nyomokat mar nem latni, igy hat visszafordultam, es kerdezoskodve kideritettem, hogy senki nem latott semmit, foleg nem 2 kutyat azon a strandon... Visszatertem tehat a kiindulopontra, abban remenykedve, hogy majd ott talalom oket mosolyogva, es elfelejthetem az aggodast. Mondanom sem kell, nem voltak sehol. Aztan nekiindultam megegyszer, ezuttal egy fortyogo Carlosszal "felfegyverkezve", s miutan egy biztonsagi or segitsegevel kiderult, hogy a szilkakon tul egy kertben lattak oket, mar szedtuk is a labunkat. [Ezek az orok beepitetlen teruleteket, ures telkeket vigyaznak, mert sok az olyan eset, hogy csaladok, vagy csak szemelyek felhuznak egy viskot egy elhagyatottnak velt helyen, aztan amikor felbukkansz, mert te vagy a tulajdonos, mar nem birod kirugni oket... Ismeros?]
A rancho #3 kornyeken, ahol lenniuk kellett, semmi mozgas, de a biztonsagi ember itt is segitsegunkre sietett, mi meg mit volt mit tenni, eroteljesen futtyogtunk, hatha az orultek meghalljak. Semmi. Ketsegbeesesemben felmasztam a legnagyobb sziklara, es mivel a hazak itt egy ember magassagnyi dombon helyezkednek el, remeltem, belatok picit a kertekbe... es ahogy felertem, mar lattam is a 2 allo farok feher veget, es alatta a 2 szaladot. Kiabalas, futtyoges, es mar le is ugraltak a kertbol, mi meg nekik estunk... Reszleteket errol inkabb nem kozolnek, visszavontattuk oket a helyunkre, es hat kikotozes. Az eg iszonyatosan pirosra fordult, hihetetlenul szep volt, olyan, amit meg soha nem lattam. Kepek sajnos nem szulettek, grgrrr...
Masnap buntetes, nem jottek velunk, volt is panasz rendesen, nekem meg hianyoztak...
Az egeszen gondolkozva, nem hiszem, hogy valaha ki lehet Juaquint nevelni az ilyesmibol, azert beagle, mert megy es szaglaszik, es legkevesbe sem erdeklik a gazdak ezekben a pillanatokban. Ezert is van annyi beagle, ami elveszik...
Mondanom sem kell, kutyabaratokkal toltottek az idot, Juaquinnak eleg lany szaga volt, miutan elkaptuk oket. KutyaLany... Pechunkre Osito meg lemasolta a hulyeseget es kovette orult apjat.
A lenyeg, hogy megvannak, egeszsegesek es mosolygosak. Csak picit nehez esetek...
En meg kistesot szeretnek Osonak.
Normalis?
No comments:
Post a Comment