Ajjaj, mar megint regota nem irok...
Mindig tervezem, aztan elmarad... De hat vagjatok, hogy van ez...
Ma horgaszni voltunk, es ugy erzem, hogy mar 2 napja egy huzamban fent vagyok. Reggel 5-kor keltem, 6-kor futottunk ki, s milyen mas is ez, mint a jo oreg otthoni csonakban ulos - logatos pecazas!!!
A csillagokkal indultunk, es tok szep volt nezni, ahogy eltunnek, majd kirajzolodnak a hegyek (Sierra Madre) es kibujik a nap...
Aztan jottek a felhok, es amikor lefittyedt volna a szam szele, hogy mar megint egy szurke napot kell a tengeren toltenem, mar elo is jott tobbszoros erovel, es az egesz nap soran jol megbarnitott mindenkit. Orultunk neki.
Napfelkeltere mar az oblon kivul himbaloztunk, es hamar akadt is a horogra: egy nagy kek mahi-mahi. Ime:
Aztan az elsot meg negy masik kovette, kisebbek-nagyobbak. Iszonyat ero kell am ehhez, egyedul nem is birtam, hamar tovabbadtam a botot.
Amugy meg a peca nekem csak addig erdekes, amig kiszedjuk szegeny halat a vizbol. En itt mar dobnam is vissza, de helyette egy ladaba teszik, ahol sokaig vergodik az eleteert es vegul feladja...
Az egesz osszessegeben azert moka, a tengeren levessel, a sorokkel, es az egyutt levessel...
Hulla vagyok.
Most nem is jut tobb az eszembe.
I'll post it.
Later more.
Naszoval hetfon kb 6-7 patikat latogattam meg Varidasa nevu ember-gyogyszert keresve Osonak. Nem volt. Allitolag mar nem gyartjak.
Ezen elgondolkodva arra lyukadtam ki, hogy minek megint egy rakas gyogyszerrel teletomni szegenyt, aztan talan lemegy a daganata, talan nem, en inkabb elviszem egy masik orvoshoz, ahol felnyitjak, kinyomkodjak a folyadekot, osszezarjak, es kesz.
Egy kollegam ajanlott is egyet, azon a kornyeken, ahol regebben a kavezo volt (ha meg emlekszik valaki, mert en mar alig...), szoval kedd reggel kocsiba be, konyokot ki, Oso egybol a 2 elso ules koze, mosolygo szajabol meg csak ugy csopog nyal, mert olyan meleg volt... Szerencsemre kozel talaltunk parkolohelyet, majd odaerve egy videki allatorvosi rendelovel talaltuk magunkat szembe, a sor az utcan (mert semmi varoterem, a kanapet meg ne is emlitsuk), tiszta kaosz, hatul egy huto, egy csomo poraz stb eladara, polcok, konyvek, total rendetlenseg, az egesz kb 50 eves, ha nem tobb... Bealltunk hat a sorba, Osito mar vegigszagolt mindenkit, amikor vegre a pult mogul kijott a 2 orvos kozul a feher, s en szepen elmagyaraztam, mi van, majd a vizsgaloszoba helyett az utra mutatott (ahol a kocsik jarnak!!!), hogy oda ugorjunk le... Es a tu mar a kezeben is volt, olyan amivel tolunk vert vesznek, picit vastagabb, es van egy muanyag a vegen. Csak annyit mondott, hogy fogjam le a gyereket, es a tu be, a folyadek meg ki. A legjobb, hogy Medvem nem is erzett semmit, csak nem ertette, mit babaral rajta valaki ott hatul... A "mutet" vegeztevel egy mentolos kremet kent ra, amibol vennem kellett otthonra is, majd 100 pesoval vekonyabb penztarcamat elteve vissza is szalltunk a kocsiba.
Kapasbol a tetejen felejtettem a kremet, ami csak 2 kanyar bevetele utan jutott eszembe, sikitas, satufek, kiszallas, Oso eberen kisliccolt mellettem, mert hat ha en is, akkor o is, kis Oso-kergetes, aztan minden gond nelkul haza.
Mosolygos a gyerekem meg mindig, de mara mar felpuposodott a labdaja megint. Ugyhogy holnap viszem meg egy kinyomkodasra, szegenyt.
Carlosnak megjott az uj jatekszere (ami dolgozoszoba is egyben), BlackBerry 9000. Es tenyleg isteni.
Vasarnap kb egy korul tudtam csak kinyitni a szemem...
Majd a strandra mentunk, de olyan strandra, ahova ebek nem johetnek, igy szegenyek szomoruan otthon maradtak...
Koran hazaterve tobbfele dolog fozesebe kezdtem, egyszer franciasalata, majd lencsefozelek. Minden isteni lett, es en elegedetten zuhanyozni mentem. Amikor vegeztem, Osito jott udvozolni, hiszen regen latott mar (5 perce), es akkor vettem eszre, hogy a jobb oldalan egy dagadat jon ki. Megremultem. Nyomkodni kezdtuk, nem fajt neki. Raadasul nem vettuk eszre, hogy faradt vagy kedvetlen lenne... Ugyanolyan a gyerek... Vasarnap leven semmi nem volt nyitva, korhazba rohanni meg nem akartam.
Ma reggel vittem az orvoshoz a szokasos seta utan, amit halalosan elvezett igy a 2 napos bezartsag utan. Az orvos kapasbol negyed orat kesett, majd kiderult, hogy ez nem is a szokasos orvos, mert az elutazott, hanem egy tanulo... De rendesen megvizsgalta Medvemet, meg szippantott is a daganatbol, ami mara masfelszeresere nott a tegnapinak. Veres-gennyes folyadekkal van teli a pingponglabda nagysagu kituremkedes...
Leszivni nem lehet, mert az nem jo neki, felirt hat helyette egy ember-gyogyszert, amitol 10-15 nap mulva le is megy a daganat...
Osoval mindig van valami.
Ma szombat van, es en dolgozom. Ggrrrrrr.
S hogy meg jobb legyen a hetvege, Carlos holnap fog.
Itt uszik el a kozos hetvege es a strandramenes...
Raadasul ma a nap is kisutott, ami majdnem egesz heten ritkasagszamba ment. Duplan merges vagyok.
A szuleim disznot vagnak. Csak elkepzelem a napjukat: jo melegen feloltozes, palesz, kolbasztoltes, toportyufozes, sulthus eves, meg tobb palesz...
Micsoda kontraszt!!! :)
Egy erdekesseg: ahogy ma reggel jottem a kis forgalomban, egy pirosnal az elottem allo taxi hatuljara nyomtatott szovegre lettem figyelmes, majd elolvasasa utan hangosan felvihogtam. Igy szolt:
Voy con dios si no regreso estoy con el
ez kb annyit tesz, hogy
istennel megyek, ha nem terek vissza, vele vagyok.
Erre mit lehet mondani?
Szerintem no comment.
Jo hetveget mindenkinek, jo fekete latyakot a londoniaknak, s hetfon si dios quiere, ujabb posttal jelentkezem
Hokameras felvetel Medvemrol. En meg atkarolom...
A kukorica fagyimat eszem, s azon gondolkozom, hogy is van az, hogy ilyen sokaig nem irtam. Mar majdnem egy hetes az ujev es en meg nem jutottam a computer-ihlet-es-ido csodalatos es ritka harmoniajanak birtokaba...
A szilveszter estet Carlos unokatesojanal toltottuk, jol elkesve, mert a strandolas, az isteni tengeri herkentyuk es jopar sor elfogyasztasa utan otthon egy zuhannyal megkoronazva az egeszet - mar ki is doltunk. A vacsora 9 korulre volt megbeszelve s Carlos jo mexicoihoz hiven fel 8-ra allitotta be a telefont, hogy ebresszen minket. Csak azt nem vette eszre, hogy az a fel 8, az reggel fel 8, mert a telefonja 24 oras... Mondanom sem kell, 9 utan ebredtunk, orult rohanas, es mire odaertunk, mindenki az asztalnal ult es minden szanaszet hult... Nem kicsi ereztuk rosszul magunkat, de minden megmelegedett a mikroban, a borok is nyiltak s meg az asztal mellett ulve koccintottunk az ujevre. Aztan lustasagunk elhatalmasodott, s ugy nezett ki, perceken belul mindenki elalszik, hahh. Igy hat gyorsan elokerult a Pictionary c. tarsasjatek, ahol is rajzolni kell, s ugy kitalaltatni egy szot (targy, hely, allat, fonevi igenev, nehez feladvany, stb) a csapattarsakkal. Olyasmi, mint az Activity rajzolos resze.
Es bejott, mindenki felelenkult, toltott meg az italbol, s ment a jatek. Az elso kor vegeztevel filmcimeket kezdtunk kitalaltatni, amit a masik csapat adott fel, bar ez mar nem rajzolasra, hanem mutogatasra ment. Vicces volt. 6 korul indultunk haza, hogy megoleljuk kutyagyerekeinket az uj ev alkalmabol, es mar vilagos volt, mire lefekudtunk.
En viszonylag hamar ebredtem, s miutan reggelit adtam az ebeknek, kialltam a teraszra es kis kertemben a karacsonyi kaktuszom rozsaszin viragainak csodalataba kezdtem, amikor is Osito felugrott a labamra, a masik mancsaval meg megtamaszkodott, s ahol megtamaszkodott, ott allt a legkisebb kaspo (bazsalikom), ami azonnal repult is 2 emelet magasbol...
En pedig csak kaspotores hangjait hallottam lentrol es nem nagyon akartam kinezni, hova is esett, mert emlekeztem, hogy ott kozvetlenul alattunk egy Jaguar parkolt elozo este... De mese nem volt, ki kellett neznem: es csodaval hataros modon, a Jaguar masfel meterrel elorebb allt be ugy, hogy az orra kilogott, hatul nagy helyet hagyva ezzel az en ott landolo kaspomnak.
Szoval jo szerencsevel indult az ujevem, lencseevesre mar nem is volt szukseg. :)
Oso pedig mosolygott tovabb es szinte midegy volt, hogy megverem vagy megolelgetem. Megoleltem hat.
Elsejen en mar dolgoztam, kicsit lassu voltam, es rengetegen voltak, minden elfogyott, es volt kaosz rendesen.
Masodikan reggel horgaszni mentunk, en mondjuk legszivesebben agyban maradtam volna, elszalasztva ezzel a remek horgaszos napot. De nem volt valasztas, igy mentem. Hat, eletem legszornyubb tengeren toltott par oraja volt ez... Masnaposan, halalosan faradtan es almosan indultam neki, es nem kellett hozza sok ido, hogy elojojjon a tengeri betegseg, amirol azt hittem, nekem olyan nincs (mert hogy soha nem volt meg...). A nap soha nem sutott ki, ugyhogy fazni is kezdtem, majd amikor kiultem a hajo orraba, hogy ott majd jobban leszek, az eso is eleredt... bbrrrrrrr...
Jo keson ugyan, de visszaertunk a szarazfoldre, es ilyen jo meg soha nem volt nem mozgo talajra tenni a labamat. Ezen a napon is rengetegen voltak az etteremben, de en csak orultem, hogy szilardan allok, es nem ringatozik alattam egy hajo...
Az egyszem szabadnapom, a vasarnap ugy eltelt, mintha soha nem lett volna, kicsit vegre megnapoztattam feheredo testemet, es a faradtsagom konzervalodott a kovetkezo hetre.
Ez a het pedig oruletes gyorsasaggal es rengeteg munkaval telik, majdnem minden nap iroda es etterem, es en meg mindig faradt vagyok...
Egy szebb uj evet mindenkinek,
hari om tat sat
