A kukorica fagyimat eszem, s azon gondolkozom, hogy is van az, hogy ilyen sokaig nem irtam. Mar majdnem egy hetes az ujev es en meg nem jutottam a computer-ihlet-es-ido csodalatos es ritka harmoniajanak birtokaba...
A szilveszter estet Carlos unokatesojanal toltottuk, jol elkesve, mert a strandolas, az isteni tengeri herkentyuk es jopar sor elfogyasztasa utan otthon egy zuhannyal megkoronazva az egeszet - mar ki is doltunk. A vacsora 9 korulre volt megbeszelve s Carlos jo mexicoihoz hiven fel 8-ra allitotta be a telefont, hogy ebresszen minket. Csak azt nem vette eszre, hogy az a fel 8, az reggel fel 8, mert a telefonja 24 oras... Mondanom sem kell, 9 utan ebredtunk, orult rohanas, es mire odaertunk, mindenki az asztalnal ult es minden szanaszet hult... Nem kicsi ereztuk rosszul magunkat, de minden megmelegedett a mikroban, a borok is nyiltak s meg az asztal mellett ulve koccintottunk az ujevre. Aztan lustasagunk elhatalmasodott, s ugy nezett ki, perceken belul mindenki elalszik, hahh. Igy hat gyorsan elokerult a Pictionary c. tarsasjatek, ahol is rajzolni kell, s ugy kitalaltatni egy szot (targy, hely, allat, fonevi igenev, nehez feladvany, stb) a csapattarsakkal. Olyasmi, mint az Activity rajzolos resze.
Es bejott, mindenki felelenkult, toltott meg az italbol, s ment a jatek. Az elso kor vegeztevel filmcimeket kezdtunk kitalaltatni, amit a masik csapat adott fel, bar ez mar nem rajzolasra, hanem mutogatasra ment. Vicces volt. 6 korul indultunk haza, hogy megoleljuk kutyagyerekeinket az uj ev alkalmabol, es mar vilagos volt, mire lefekudtunk.
En viszonylag hamar ebredtem, s miutan reggelit adtam az ebeknek, kialltam a teraszra es kis kertemben a karacsonyi kaktuszom rozsaszin viragainak csodalataba kezdtem, amikor is Osito felugrott a labamra, a masik mancsaval meg megtamaszkodott, s ahol megtamaszkodott, ott allt a legkisebb kaspo (bazsalikom), ami azonnal repult is 2 emelet magasbol...
En pedig csak kaspotores hangjait hallottam lentrol es nem nagyon akartam kinezni, hova is esett, mert emlekeztem, hogy ott kozvetlenul alattunk egy Jaguar parkolt elozo este... De mese nem volt, ki kellett neznem: es csodaval hataros modon, a Jaguar masfel meterrel elorebb allt be ugy, hogy az orra kilogott, hatul nagy helyet hagyva ezzel az en ott landolo kaspomnak.
Szoval jo szerencsevel indult az ujevem, lencseevesre mar nem is volt szukseg. :)
Oso pedig mosolygott tovabb es szinte midegy volt, hogy megverem vagy megolelgetem. Megoleltem hat.
Elsejen en mar dolgoztam, kicsit lassu voltam, es rengetegen voltak, minden elfogyott, es volt kaosz rendesen.
Masodikan reggel horgaszni mentunk, en mondjuk legszivesebben agyban maradtam volna, elszalasztva ezzel a remek horgaszos napot. De nem volt valasztas, igy mentem. Hat, eletem legszornyubb tengeren toltott par oraja volt ez... Masnaposan, halalosan faradtan es almosan indultam neki, es nem kellett hozza sok ido, hogy elojojjon a tengeri betegseg, amirol azt hittem, nekem olyan nincs (mert hogy soha nem volt meg...). A nap soha nem sutott ki, ugyhogy fazni is kezdtem, majd amikor kiultem a hajo orraba, hogy ott majd jobban leszek, az eso is eleredt... bbrrrrrrr...
Jo keson ugyan, de visszaertunk a szarazfoldre, es ilyen jo meg soha nem volt nem mozgo talajra tenni a labamat. Ezen a napon is rengetegen voltak az etteremben, de en csak orultem, hogy szilardan allok, es nem ringatozik alattam egy hajo...
Az egyszem szabadnapom, a vasarnap ugy eltelt, mintha soha nem lett volna, kicsit vegre megnapoztattam feheredo testemet, es a faradtsagom konzervalodott a kovetkezo hetre.
Ez a het pedig oruletes gyorsasaggal es rengeteg munkaval telik, majdnem minden nap iroda es etterem, es en meg mindig faradt vagyok...
Egy szebb uj evet mindenkinek,
hari om tat sat
No comments:
Post a Comment