a storym gyomorideggel es hasmenessel kezdodik, mert nem tudtam, hogy visszaengednek-e az eszakrol szomszedos orszagba.
Egy ceges buli kerult megrendezesre South Padre Island-en (Texas deli reszen, a hosszu keskeny sziget -ahol Corpus Cristi is talalhato- legdelebbi csucsken), amin ajanlatos volt a reszvetelunk az urammal. Ugy voltam vele, hogy tortenik, aminek kell, ha nem, akkor jo, ha igen, akkor is jo, ez az, ami engem megillet ezen evnek ezen pillanataban...
Arcano nevu ismert zenekarral kiegeszulve (www.arcano.com.mx) szalltunk fel Vallartabol, vegul is kommercialis repulojaraton, es az elso allomas Houston volt, ahol is minden kiderult... Mert az igazsag odaat van. :)
Itt teszek egy kis kiterot arrol, hogy milyen koroket futottam le az utazas elott.
Magyar (inkabb eu-s) allamporgarkent 90 napnal rovidebb latogatasra nem kell vizum ebbe az orszagba, van egy esta nevu redszer az interneten, ahol regisztralni kell, pontos datumokat es helyet megadni a tartozkodasra, majd 2 nap mulva jon a valasz, hogy igen, szabad a belepes vagy ne faradj, maradj csak ott, ahonnan jonnel, mert nem...
Nos, olyan szerencsem van, hogy a tiz eves vizumom, ami meg mindig ervenyes, a lejart kilyukasztott utlevelemben talalhato, az uj es mai napon ervenyes utlevelemben semmi nyoma semmilyen utazasnak es abban az orszagban tartozkodasnak. Gondoltam tehat, hogy a vizumot szepen elfelejtem, es ezen az elektronikus rendszeren keresztul fogom kideriteni veglegesen, hogy mi is a helyzetem. Idegesen ki is toltottem a nyomtatvanyt, es amikor a submit gombra meg idegesebben rautottem a klikket, mar lattam is a piros betuket: az utleveled nem elektronikus utlevel, tehat nem tudunk vele mit kezdeni, sorry...
Tul oreg tehat az en ujnak nevezett 2003-as utlevelem, es foleg elektronikus hasznalatra. Maradt tehat a vizum, es a lejart utlevel, meg a magyarazgatas...
Magyarazgatas mar Vallartaban megkezdodott, ahol is computerbe teszik minden adatodat, nem erdekes, hogy belepeskor ugyanazt meg fogod adni meg egyszer...
Houstonban leszallas tehat, a kigyozo, egy orasnak kinezo sorba beallas, es nema idegeskedes, valamint tettetett vidamsag es carefreeness...
Aztan eljott a pillanat, amikor is az ablakoknal alhattunk sorba, ekkor kivalasztottuk magunknak a legkevesbe szemet kinezetu alkalmazottat (ami hadd tegyem hozza, nem volt konnyu feladvany!!!). Majd amikor rank kerult a sor, Carlosszal egyutt leptunk az ablakhoz, es az alkalmazott mar tanusagot is adott arrol, hogy semmi kedve sincs ott ulni az ablak mogott, valamint hogy nagyon bal labbal kelt fel...
Minden kedvessegre torekves nelkul megkerdezte, hogy en ki vagyok, es Carlos ramutatott a tenyre, hogy a menyasszonya. Ekkor pedig rammordult, hogy akkor semmi keresnivalom itt Carlosszal, lepjek vissza a sorba, egeszen a vonalig.
Megtettem. Sor ramkerul, az alkalmazott hidegsege csak olaj a tuzre az idegessegem teren... Ujjlenyomatok mind a 4 ujjrol, mind a ket kezrol, majd a huvelykujjak mind a ket kezrol, vizum, utlevel, stb... Csak annyi derult ki, hogy a rossz nyomtatvanyt toltottem ki, feher helyett a zoldet, es amilyen gyorsan lehetseges, ki kellett toltenem a feheret... Ezutan pecsetek, es welcome to the...
El sem akartam hinni, hogy ez ilyen egyszeru volt, es en mennyi ideig reszkettem, hogy akkor most mi is lesz...
Az egyoras sornak koszonhetoen lekestuk a csatlakozast, de szerencsenkre volt meg egy jarat aznap, amire csak 2 orat kellett varnunk. A zenekarnak a nagy borondje nem erkezett meg Houstonba, es abban voltak a ruhak, cipok, stb, szoval minden a fellepesre... Szoval dupla szerencsenkre vissza tudtunk menni a poggyaszokhoz, es csodak csodajara a borond a kovetkezo Vallarta-Houston jarattal meg is erkezett.
Brownsville-ben mar vartak rank, es kocsival mentunk a kb 40 percre levo South Padre Island nevu kis tengerparti varosba. Ott egy helyes es nagyon amerikai hazban szallasoltak el mind az otunket. Este mar csak vacsizni mentunk, majd agynak doltunk, hosszu nap volt, foleg hogy utazassal telt...
Masnap delelott mi Carlosszal strandos programot terveztunk (Gulf of Mexico, turkiz viz, hosszu es homokos part), de a zenekar a legkozelebbi bevasarlokozpontba igyekezett, igy hat nem volt mit tenni, kocsit bereltunk, es irany Brownsville, irany a mall...
Jol bevasaroltunk, es eleg keson tertunk vissza, mar csak furdes, es elokeszules a partyra, oszt mehettunk is... Fun volt, jo volt, es az utolso emberekkel tavoztunk, ugyhogy megtettuk a magunket.
Masnap reggel a taxi csak fel orat kesett, ezert majdnem lekestuk a repulot, de eppenhogycsak beestunk, 25 dollar az extrasulyert, es beszallas, Brownsville-Houston, ott bucsu a zenekartol, mi maradtunk Texasban egy par napos vasarlasra.
Houstonban kocsit akartunk berelni, es azzal San Antonioba menni, majd vissza, de mivel a jegyunket nem tudtuk atiratni mas napra, ujakat kellett vennunk, es a haza jarat San Antoniobol indult, ugyhogy ugy dontottunk, busszal megyunk at, es inkabb ott bereljuk a kocsit. Ez volt az elso greyhoundos elmenyem, es hat mit is mondjak... az allomasok koszosak, teli fekakkal es koldusokkal, szornyu, na. Houstonbol nem volt direkt jarat San Antonioba, ugyhogy Austinon keresztul mentunk, ott aludtunk egyet, es masnap reggel (ekkor mar hetfo volt) irany SA, ott kocsiberles, es irany a hatalmas bevasarlokozpont... 2 napig volt uzletbe be, uzletbol ki, masikba be, masikbol ki, es ugy elfaradtunk, hogy nekem szerdara alig maradt energiam eskuvoi ruhakat probalgatni.
Az interneten kineztem egy halozatot, aminek egy vonala nagyon bejott, ugyhogy amikor az autopalyak rengetegeben csodaval hataros modon megtalaltuk a kijaratot majd az uzletet, mast mar nem is kivantam. De a meglepetes csak ezutan jott, kiderult, hogy ebben az uzletben mindent megrendelesre csinalnak, amit felprobalsz, azt nem adjak el, es a varras 4 honapig tart... Well, abbol mar kicsusztam, es kulonben is, nekem valami olyasmi kellett, amit megveszek, fogok es elhozok Mexicoba. Az is kiderult, hogy azokat a ruhakat, amik nekem nagyon bejottek, mar nem csinaljak, de volt egy db hasonlojuk, ami csak 4 szammal volt nagyobb mint az en meretem, de felprobalhattam. Az anyag es az esese imadnivalo, es az elado nagyon kedvesen mar sietett is felem csipeszekkel, es hatul ugy osszefogta a ruhat, hogy elol ugy nezett ki, mintha ram szabtak volna, egyetlen bibivel: mellnel szivacsos volt, es nagy, ugyhogy egybol elment a kedvem, uuuuuutalom a szivacsot...
Egy par szandit vettem a ruhahoz, amit itt fogok megvarratni...
Ezutan pedig irany San Antonio kozpontja, seta a folyoparton, sorok, sultkrumpli, fenykepezes, fagyi, relax.
Masnap meg berelt kocsi lead, taxi a repterre, atszallas Dallasban, este 8-ra hazaeres a paras Paradicsomba.
Imadtam Texast, nem csak a csizmak es a country zene miatt, hanem mert zold, mert a videk nagyon szep, mert meg soha nem voltam ott, mert jo volt a vasarlas, mert Carlosszal meg nem utaztunk abban az orszagban, es mert jok a sorok!
A negativ oldalon a listat az alig ertheto akcentus vezeti, holt versenyben az ettermekben megengedett dohanyzassal, majd a kaja, ami FRIED (panirozott es olajban kisutott), ugyhogy nagyon nehez dolgom volt ebed es vacsora ugyekben. 3 sult krumpli eves utan elegem lett a sultbol, es meg a rantott sajtra vagy mas rantott zoldsegekre se tudtam ranezni. Mas opcio meg nem volt, mert minden mas HUS!!! Csak salata meg leves, amire legtobbszor rafanyalodtam, de bar ne tettem volna!!! A leves altalaban porbol vagy konzervbol volt keszitve, a salata meg ki tudja milyen genmanipulalt zoldsegekbol, aminek se szine, se ize nem volt... Az ontetekrol ne is beszeljunk, egy helyen sem jartam sikerrel, amikor sima olivaolajat es balzsamecetet kertem...
Hazaerni volt a legjobb, es foleg az a mozzanat, amikor a kutyakert mentem.
Lefogytak. Es a gyomruk sem a legjobb.
Most hizokuran es kenyeztetesen vannak :)
No comments:
Post a Comment