Monday, February 22, 2010

A pentekem munkaval telt, s annyian vannak az etteremben, hogy minden estere tokeletesen kifacsarodok... :S

Szombaton Carlos dolgozott, en kozben befejeztem VIII. Henrikrol szolo konyvemet, ami annak ellenere, hogy romancos volt, tokeletesen bejott.

Este pedig vacsizni mentunk egy keleti helyre (isteni volt), es szerencsere nem rendeltuk be a szokasos uveg borunkat, ugyhogy nem ittunk tobbet a kelletenel. Carlos megis masnapos volt vasarnap reggelre, szegeny. De a napon hamar elmult neki, setalni mentunk harmasban, ezuttan Juaquint valasztottuk kiseretkent, es a setanyra (Malecon) mentunk, ahol ugy fenykepezgettem, mint valami turista (kepek a facebookon, aki rajta van!). Annak a vegen pedig kedvenc helyunk talalhato, igy a homokban levo asztaloknal megpihenve lecsuszott 2 harom soros vodor, meg egy sult krumpli, meg egy palcara szurt hal egy arustol...

Feltoltodtunk napenergiaval, megbarnultunk, pihentunk, Juaquin sem volt most elviselhetetlen, hazaterve pedig kafriol curryt csinaltam borsoval, ami megint isteni lett. 

Ma meg nagyon faradt vagyok valamiert. Pedig jol aludtam, es nem is keveset.

Jo hetet mindnekinek.

Thursday, February 18, 2010

egy jo party, egy jo hetvege

S mar megint tobb mint egy het...

Gyakrabban irnek, csak hat nem az van, hogy a labamat logatom...

A kutyak, most hogy mar nem tudom a kettot egyszerre setalni vinni, tobb idot vesznek el, mint barmi mas.  De annyira dragak!

Raadasul 2 munkahelyem van, egy konyv, amit olvasok, es egy lakas, amiben vegtelen szamu dolog rendezgetheto es tisztithato, valamint a vasarlas... 

De hisz tudjatok.


A mult csutortok izgi volt, egy partyt szerveztunk ArtesaniaS kertjeben, a bemutato lakas csodas berenezese alkalmabol. Egesz heten esett, s mi kicsit panikban figyeltuk az idojarast... Csutortok reggel szurkebbnel is szurkebb volt az eg, es az indulasom pillanataban mar esni is kezdett. Nem nagyon volt remeny a kitisztulasra, jo vastagnak nezett ki a takaro odafent. Carlos mar az egesz torlesen gondolkozott, majd felvillant egy remenysugar, vagyis vekonyodni latszott a felhotakaro... Aztan ugy dontott, lesz ami lesz, megis megtartjuk. 

Soha jobbat, meg egy bonusz naplementet is kaptunk ajandekba, sokan eljottek, az elo zene, a sor-bor es a bemutato lakas mindenkinek bejott.



Hetvegen pedig kiheverni az egeszet Sayulita nevu faluba mentunk, ahol Carlos par baratjaval koccantunk es a fiuk szorfozessel toltottek a 2 napot, en meg Oso-kergetessel es fenykepezessel... (fuggoagy most nem volt) 

Juaquint szegenyt megint otthon kellett hagynunk, hiszen nem hagy nekunk beket... Oso is belehuzott most, nem sok idot toltott mellettem, de legalabb a hegyekbe nem maszott fel, mint ahogy apukaja tette volna.


Ezen az ujabb heten semmi kulonos, vakarodzom csak, a sok hetvegi csipes miatt... Meg olyan, mintha natham kezdene kijonni, folyik az orr, kapar a torok...

Az idojaras orult, egyik nap szakad az eso, es huvos van, a kovetkezo nap meg ezerrel sut a nap, es hoseg van. Nem jo ez a testnek...


Akkor most bucsuzom, valoszinuleg ennyi vagyok a hetre, jo hetveget mindenkinek.


Cut

Wednesday, February 10, 2010

egyhet


Mar megint egy het... s ugy eltelt, mintha 2 nap lett volna...

A napok azota is felhosek, esik is, nem is, szurke is, nem is, tiszta orulet, en meg mindig nem terek magamhoz.

Mikozben nem irtam, befejeztem a konyvet, amit olvastam, Lance Armostrong - It's not about the bike.

Az elejen docogos volt, nem tetszett a stilusa, de aztan ezen felulkerekedve elragadott maga a tortenet, es meg kell mondanom, elvezetes volt a belelatas a kerekparos sportba. Raadasul meg a sulyos rakjabol is felepult, ugyhogy igazi happy ending. Azota meg mar 7-szer nyert Tour de France-t egyhuzamban - ez meg egyszeruen csak hihetetlen.


A hetvege egy resze megint munkaval telt, en egy rendezvenyre mentem a fonokom helyett, aki epp Svajcban logazza a labat. A rendezveny jotekonysagi, egy szegeny gyerekeket segito alapitvanynak ment a teljes osszeg a belepokbol, Vallarta jo ettermei pedig felajanlottak a kajat. Mindenki mast vitt, bufe jelleget oltott az egesz, es mindenki erosen megragadta az alkalmat, hogy ily modon is promocoinalja a sajat ettermet. Megismertem uj arcokat, koszontottem regieket, osszessegeben kellemes volt, csak igy elment az egesz szombatom, kb este fel 9-re ertem haza. Carlos meg meg nalam is kesobb. Utana egy gyors vacsira mentunk a kedvenc helyunkre, Cuates y Cuetes. Carlos egy halfilet evett csipos szosszal, rizzsel meg zoldsegekkel, en meg avocado levest. Mmmmm...


Vasarnap keson keltunk, es mire a tengerpartra ertunk, befelhosodott, es kb 10 perc elteltevel a nap betakarozott felhovel. Igy hat hamarabb tavoztunk, mint szokasunk, 6 korulre pedig mar a sogornomeknel voltunk, ahova SuperBowl nezesre es hussutesre voltunk hivatalosak. Jo volt mar latni a fiukat, hianyoztak (Pablo 4, Daniel 2), jot jatszottunk, sok sor lecsusszant, amikor meg azok elfogytak bacardi-coke ivasaba kezdtunk, es eszrevetlenul hajnal fel 2 lett, mire felalltunk, hogy akkor hazaindulunk.

A masnapomrol inkabb ne beszeljunk, egesz nap szenvedtem, reggel 10-ejfelig roboton. Nem iszom tobbe vasarnap!!!


A napok egyre csak telnek, ma van Medvenk elso szulinapja. En annyira belelkesedtem, hogy meg ajandekot is vettem neki, egy nagy muanyagnak kinezo csontot, ami igazibol valami bor felesegbol van, teljesen eheto, sot a kutyak meg szeretik is. Megvettem tehat a legnagyobbat, ami letezik, had oruljon a gyerek. Meg kap 2 csorgos labdat, jo kemenyet, hogy ne az elso forduloban ragja oket szet apro darabokra. En meg csak vigyorgok, mert egy eves a szepsegem. :)


Wednesday, February 3, 2010

bazsalikom, 2. menet

Mar masodik napja esik. Teljesen el van borulva, semmi remeny, hogy felszakadna a felhotakaro... Depressing. 
Mint a jo magyar telek.... bbrrrrr

Ma Carlos kiabalasara ebredtem, bar csukott ajton keresztul, es nem eppen a legszebb szavak hasznalatan kaptam rajta...
Kiderult, hogy az elozo este a vihar elol a foldre helyezett (es utana ott kint a teraszon felejtett) bazsalikom noveny Osito kivancsisaganak esett aldozataul (mint annyi minden...) Feldontotte a kaspot, ami agyag kaspo, az kecsesen szettorott, es akkor kis Medvem ugy gondolta, hogy milyen moka is kikaparni az osszes foldet es azzal jatszogatni.... [A bazsalikomot is megkostolta, de nem gondolom, hogy izlett, mert hagyott belole.] Ennek megfeleloen a viragfold es az eso kevereke egyenletesen eloszlott a teraszon, a kutyahazba is jutott belole boven, sot a talakba es a vizbe is... 
A reggelem tehat terasz-suvickolassal kezdodott, aztan faiskolaba mentem kaspokert, majd atrendeztem a kertet, sot, meg egy uj novenyre is szert tettunk: MARGARETA!
A gyerekem meg nem erti, miert csinalt rosszat, hiszen o csak felfedezett valami ujat, hogy hogy is torik szet a kaspo es milyen a folddel jatszani.... Es teszem hozza, nem ez az elso eset...

Ma csak ennyit.
Peace

Tuesday, February 2, 2010

Ma esore es szurke egre ebredtem... De ugy esik, hogy kutyat sem tudok menni setaltatni, igy ugy dontottem, olyan reggelem lesz, mint a kutyanelkuli eletben, amiket imadtam... Megcsinaltam tehat a zold matemat kave helyett, meggyujtottam egy fustolot, es leultem a computer ele.

A kutyak azert lognak a nyakamon, nem ertik mi is van, nem vagjak, hogy esoben az emberi faj nem megy setalni. Csak amikor nagyon fiatal es szerelmes :)


Boltba is kene mennem, de semmi kedvem kimozdulni. A kormeimet is meg kene csinalni, de semmi kedvem semmihez. A doglesen es az esonezesen kivul... Baj ez?

A lakast is be kene fujkalni megint, mert a kullancsaradat tovabb tart mint gondoltuk, sot, mar elkezdtunk mi is veszesen viszketni... A kutyak meg mindig teli, tehat igy egy het elteltevel megismetlem az irtast.


Mas nem tortenik.

It's just what it is: happy.

Monday, February 1, 2010

surf camp

S szombaton kempingezni indultunk, Chacala nevu helyre, ahol tavaly elott mar jartunk. Most szerencsere vadkempingrol volt szo, tavol a falutol (fel ora jarofoldre), egy szorfos pontot vettunk celba 3 szorfos srac, egyikuk Harry nevu dobermanja es a mi Osonk tarsasagaban.

Juaquin szegeny otthon maradt 2 napra elegendo kajaval - kint a teraszon.

Eloszor is szupermarket, megvettuk a hozzavalokat a hetvegehez, tonhalkonzervek, szeletelt kenyer, tostadas, tortillas, chips, banan, tojas, tej, viz, cola es rum, lime, alma, egy kilo pulyka sonka, a tobbire mar nem emlekszem...

Kb delutan kettore ertunk oda, ugy, hogy a Chacalahoz vezeto aszfalt utrol leterve egy osvenyen kb 40 percet toltottunk zotykolodve. Az osveny kalandos volt, az esoerdon vag keresztul, tehenek, kigyok, mindenfele fak es iszonyat suru novenyzet. Majd kibukkantunk a paradicsomban, palmafas tisztas, sziklas tengerpart, es orias hullamok a szorfosoknek.

Egy palapa alatt felallitottuk a satrakat, es a fiuk mar be is vetettek magukat a vizbe. En a fuggoagyban elveztem a nap utolso sugarait es lementet, aztan jol beoltoztem, hosszu nadrag, pullover, majd visszadoglottem....

Tuzrakasrol kezdtunk beszelgetni, amikor vegre partra vetette a sracokat a viz... Aztan egy szorfdeszkabol keszult asztalon elokeszitettunk egy par quesadillat (felbehajtott tortillaban olvasztott sajt) sonkaval, es mire a 2 kalandor visszatert tuzifa nelkul, mar megvolt minden... S tuzifat ugyan nem hoztak, de megtalaltak azt a kigyot, amit utkozben csodaltunk meg [amikor felfedeztuk, mar halott volt, a tehenpasztorok machetevel levagtak a fejet, nehogy megharapdalja a teheneket....] Az ejszaka sotetjeben felszedtek, visszateres utan megnyuztak, majd a husat meggrilleztek don Juan konyhajaban, aki a hely tartoja.

En igyekeztem nem oda nezni, es egyaltalan nem vagytam ra, hogy megkostoljam. A fiuk azt mondtak, finom, olyan mint a pulykahus.

En a sok sortol nem ereztem tul jol magam, ugyhogy beguboztam a satorba, es istenit aludtam a felfujhatos 2 szemelyes matracon.

Reggel, mire felkeltem, a fiuk mar nyomtak a hullamlovaglast, en meg a valtozatossag kedveert bedoglottem kedvenc fuggoagyamba a konyvemmel, es meg akkor is ott himbaloztam, mikor ok mar a reggelit keszitettek csakugyan don Juan konyhajaban...

Utana kiterultunk a napra, ami mindenki megkonnyebbulesere elojott a felhok mogul. 

Kesobb delutan a fiuk meg egy menetet terveztek a hullamok hatan, de szerencsetlensegukre azok leapadtak, igy osszehajtottuk a satrakat, Carlos meg gyorsan megmartozott, majd amikor komolyan elkezdett volna esni, felpakoltuk a kocsikat, es hazaindultunk.

Az obol (Bahia de Banderas) folott meg ezerrel sutott a nap, boldogsagunk hatartalan volt tehat. 

Este mar csak taco-vasarlasra volt eronk, eves utan bedoglottunk a tv ele, ahol carlos 5 percet birt ki nyitott szemmel, ugyhogy viszonylag koran nyugovora tertunk. 

Ma reggelre nem jott vissza a viz, ami tegnap este ment el, miutan megfurodtunk, ugyhogy felpakoltam az irodas ruhaimat, es itt a klubban furodtem meg.. 

Kar, hogy gozre es jacuzzira mar nem volt idom...