S szombaton kempingezni indultunk, Chacala nevu helyre, ahol tavaly elott mar jartunk. Most szerencsere vadkempingrol volt szo, tavol a falutol (fel ora jarofoldre), egy szorfos pontot vettunk celba 3 szorfos srac, egyikuk Harry nevu dobermanja es a mi Osonk tarsasagaban.
Juaquin szegeny otthon maradt 2 napra elegendo kajaval - kint a teraszon.
Eloszor is szupermarket, megvettuk a hozzavalokat a hetvegehez, tonhalkonzervek, szeletelt kenyer, tostadas, tortillas, chips, banan, tojas, tej, viz, cola es rum, lime, alma, egy kilo pulyka sonka, a tobbire mar nem emlekszem...
Kb delutan kettore ertunk oda, ugy, hogy a Chacalahoz vezeto aszfalt utrol leterve egy osvenyen kb 40 percet toltottunk zotykolodve. Az osveny kalandos volt, az esoerdon vag keresztul, tehenek, kigyok, mindenfele fak es iszonyat suru novenyzet. Majd kibukkantunk a paradicsomban, palmafas tisztas, sziklas tengerpart, es orias hullamok a szorfosoknek.
Egy palapa alatt felallitottuk a satrakat, es a fiuk mar be is vetettek magukat a vizbe. En a fuggoagyban elveztem a nap utolso sugarait es lementet, aztan jol beoltoztem, hosszu nadrag, pullover, majd visszadoglottem....
Tuzrakasrol kezdtunk beszelgetni, amikor vegre partra vetette a sracokat a viz... Aztan egy szorfdeszkabol keszult asztalon elokeszitettunk egy par quesadillat (felbehajtott tortillaban olvasztott sajt) sonkaval, es mire a 2 kalandor visszatert tuzifa nelkul, mar megvolt minden... S tuzifat ugyan nem hoztak, de megtalaltak azt a kigyot, amit utkozben csodaltunk meg [amikor felfedeztuk, mar halott volt, a tehenpasztorok machetevel levagtak a fejet, nehogy megharapdalja a teheneket....] Az ejszaka sotetjeben felszedtek, visszateres utan megnyuztak, majd a husat meggrilleztek don Juan konyhajaban, aki a hely tartoja.
En igyekeztem nem oda nezni, es egyaltalan nem vagytam ra, hogy megkostoljam. A fiuk azt mondtak, finom, olyan mint a pulykahus.
En a sok sortol nem ereztem tul jol magam, ugyhogy beguboztam a satorba, es istenit aludtam a felfujhatos 2 szemelyes matracon.
Reggel, mire felkeltem, a fiuk mar nyomtak a hullamlovaglast, en meg a valtozatossag kedveert bedoglottem kedvenc fuggoagyamba a konyvemmel, es meg akkor is ott himbaloztam, mikor ok mar a reggelit keszitettek csakugyan don Juan konyhajaban...
Utana kiterultunk a napra, ami mindenki megkonnyebbulesere elojott a felhok mogul.
Kesobb delutan a fiuk meg egy menetet terveztek a hullamok hatan, de szerencsetlensegukre azok leapadtak, igy osszehajtottuk a satrakat, Carlos meg gyorsan megmartozott, majd amikor komolyan elkezdett volna esni, felpakoltuk a kocsikat, es hazaindultunk.
Az obol (Bahia de Banderas) folott meg ezerrel sutott a nap, boldogsagunk hatartalan volt tehat.
Este mar csak taco-vasarlasra volt eronk, eves utan bedoglottunk a tv ele, ahol carlos 5 percet birt ki nyitott szemmel, ugyhogy viszonylag koran nyugovora tertunk.
Ma reggelre nem jott vissza a viz, ami tegnap este ment el, miutan megfurodtunk, ugyhogy felpakoltam az irodas ruhaimat, es itt a klubban furodtem meg..
Kar, hogy gozre es jacuzzira mar nem volt idom...
No comments:
Post a Comment