Amikor elunja a kozepen szemlelodest, akkor oldalra ugrik, es kirakja a fejet az ablakon, a fule meg csak ugy repdes a szelben, a mosoly meg elterul az arcan. Imadom!
Jajj, olyan moka kutyat birtokolni, hogy meg!
Oso tegnap reggelre megjelolte sargaval a magazintartot, szerencsejere (inkabb a mienkre) a magazinok nem nedvesedtek at, csak az egesz alatt allt a tocsa, mire en felkeltem. Es felfedezve az egeszet csak annyit kellett kerdeznem, hogy ki volt, aki ezt csinalta es miert, hahahah. S a bunos mar szaladt is kifele a teraszra, a hazba be. Innen tudtam, hogy a kis Medve volt az...
Utlegre nem volt szukseg, magatol is tudta, hogy rosszat csinalt, de ami lenyugoz, az az, hogy akkor is csinalja, ha tudja, hogy nem szabad. Olyasmi ez, ami erosebb, nala... :)
Az a legerdekesebb, hogy amikor eloszor mentunk megnezni a kutyagyerekeket a szuletes utan, Oso fogta magat, es bement (!!!) pisilni, ott engedte el magat a konyha kozepen. Nos, mondanom sem kell, azota is ilyen, imadja bent vegezni a dolgat... Tehat igy szuletett... Es mivel volt mar ujsagos pofon, volt papuccsal megruhazas, kiabalas, orrabelenyomas, minden, batran kijelenthetem, hogy nem nevelheto, hahahah!
Ha egyedul van a hazban, jelolgetesbe kezd, s nem kint a teraszon...
Jon a president Vallartaba. Az alkalom nem olyan lenyeges. Az viszont annal inkabb, hogy ezerrel javitjak az utakat, amik ettol csak toldozott-foldozott alapotot oltenek, ezerrel festenek (csikokat az utra, hidakat, epuleteket), minden most jut eszukbe...
Ahelyett, hogy hagynak, ahogy van, s legalabb latna az az elnok, hogy itt sem kolbaszbol van a kerites...
Na errol ennyit.
Juaquint a palmafahoz kotozve hagytam a golfpalyan. Eroteljes sirasa kozepette...
vauuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
No comments:
Post a Comment