Vegre van etetoszekunk, tegnapi szerzemeny. Ma mar fel is avattuk, Carminam mangot evett benne eloszor ;)

A nagy hir: atfordul az oldalarol a hasara!!! Tegnapelott fedeztem fel (meg o is), de akkor meg csak veletlen volt, es nem is tudta, mit kezdjen vele. Tegnap mar kinyomta magat a kis kezevel, es nezegetett, ma meg mar tobbszor megcsinalta, vissza is fordult az oldalara, es nagyon elvezte a dolgot.

Halalos.

Es olyan hihetetlen nezni, ahogy fejodik-novekszik. Mivel erdemeltem ki ekkora ajandekot az elettol?

Az alvas is jobban megy, mar az ejszakakat is a sajat szobajaban tolti, egyedul. Igy legalabb nem zavarja a mi forgolodasunk es mosdora jarkalasunk, apa vad horkolasa, es a tobbi. Ennek megfeleloen vegig is alussza az ejszakat, reggel 6 korul ebred, es ez a nehezebb dolog, hogy mit kezdek vele 7-ig... Neha sikerul kihuzni, neha nem, neha elobb reggelizunk ezert, neha pedig (ahogy ma) fel 7-kor visszaalszik meg egy fel orara. Mennyire jo gyerekem van mar...!

Ma megerkezett Margaretam kuldemenye, a csodalatos gyerekdalos cd (KOSZONJUK!!! ♥), nagyon edes az egesz, Nyuszi is elvezi, ha en enekelek a dalok melle, csak ugy vigyorog nekik :D

A lemezt eloszor egyedul hallgattam meg, csak hogy lassam, milyen dalocskak vannak rajta, meg minden. Kozben formalodott meg bennem erzesbol szavakka az a gondolat, hogy egyfajta szomorusagot erzek amiatt, hogy carmina nem magyarorszagon fog felnoni. Bar valoszinuleg ez inkabb nosztalgia a sajat gyerekkorom utan vagy honvagy vagy mindketto kevereke, mert ugye, ha ott none fel, akkor sem ugyanaz mar ez a vilag, mint amikor mi gyerekek voltunk... es milyen kar erte...

Azt sem fogja tudni, mi az a tv maci, sot, ha megmutatom, lehet, hogy fintorog, es teljesen ostobanak nez majd, hogy micsoda osi cuccokkal jovok elo :D

Nem fogja tudni, mi az a vizipok, a vuk meg a nu pagagyi (hahahha), milyen volt a fekete-feher tv (meg hogy egyaltalan volt!), nem fogja tudni, milyen a Margaretanak segiteni a konyhaban vasarnaponkent, miyen husveti tojast festeni, meg hogy jonnek a locsolok, nem fogja tudni, hogy nezett ki Szentendren a lakotelep a Radnoti utcaval szemben, amikor meg nem voltak hazak, nem fog tudni setalni az iskolaba, nem fogja ismerni a nagypapamat, nem fogja tudni, milyen isteni a nagymamam retese, milyen az augusztus 20-i legi es vizi parade, meg a tuzijatek, jajj, es annyi minden, hogy a lista vegtelen.

De persze tudom, hogy ettol meg boldog es kiegyensulyozott gyerekem lesz, es megmutathatom neki mindezeket a dolgokat, ha eljon az ideje, es vagy a szivebe zarja vagy nem, es az hogy itt szuletett es itt fog felnoni igy kellett, hogy tortenjen ahhoz, hogy az az ember legyen majd, aki lesz.

Es kulonben is, minden ugy van jol, ahogy tortenik.

Na, hat ilyeneken gondolkozom neha, biztos azert is, mert ugy hianyoznak a szuleim...

Es melankolikusra sikerult, de igazabol boldog vagyok. :)

Szep napokat