foldpentek

A tegnap mindenfele kulonos dolog nelkul zajlott. Setaltattam, mostam, rendezgettem a lakast, majd dolgoztam. Szornyen kevesen voltak. De errol inkabb csak ennyit. 

Ma reggel pedig arra keltem, hogy a legfrissebb vetesu magyar csipospaprikaimat (Miki magjaibol) az ebek kiboritottak, es a terasz (s ebbe minden beletartozik, edenyek, viz, haz) fekete viragfoldben uszott, s volt meg egy par "ajandekcsomag" elrejtve kulonbozo helyeken. S olyannyira elrejtve, hogy aztan ok maguk sem vettek eszre addig, amig bele nem leptek. Aztan meg szepen felkentek az egeszet felugralas kozben a teraszajtora. Hat nem semmi moka.

S ahogy vizsgalgattam az esetet, egyre furcsabbnak talaltam. Normalis kutya leloki a viragcserepet, mert ahogy felugrik, s kapdos a mancsaival, izgalmaban a kaspo mar le is fordul a parkanyrol... De nem belulre, hanem ki... Ez a ket eleseszu meg ki tudja milyen mozdulatokkal befele huzta a kaspot, igy oda esett hozzajuk es halalosan jot szorakoztak....

Nem tudom, hogy miert pont a muanyag cserepet szerettek erre a celra vagy hogy egyaltalan van-e valami jelentosege... A tobbi cserep-cserep epsegben all a helyen.

En aztan hasonloan jot szorakoztam a hazuk kimosasa kozben, mert a kutyahaz markaneve Casa Royal (a teto lekapcsolasakor lettem erre figyelmes), ami kiralyi hazat jelent, en ezen hangosan felvihogtam, hogy a ket diszno foldben hempereg, stb, de kiralyi hazban alszanak, hahahhaha. 

Bunteteskent kimaradt a reggeli, ugy mentunk setalni. Egeszen jol viselkedtek, megleptek. 

Hazerve azert megettek a kesoi reggelit, ledoglottek, es meg most is alszanak...

Ja, kozben Oso erdeklodeset teljesen, oruletesen es legyozhetetlenul felkeltette a computerem (vannak ilyen napjai) es szagolgatta, ratenyerelt, stb, ugyhogy csinaltam rola par kepet. 

Jo hetveget mindenkinek, hetfoig nem jelentkezem, akkor meg mar november lesz. 

Nem orulet?

Ma is setaltatassal kezdtem a napot, s ma is huztak. A legnagyobb szam azert Oso esete a kakassal maradt. Leengedtem a porazrol, mert mar etertunk az uton, es epp egy kakas kapirgalt egy haz elott, ahol sohasem szokott kakas kapirgalni. Oso mint az orult megiramodott, mert ilyen szulemenyt meg eleteben nem latott, s kozelebbrol is szemugyre akarta venni. A kakasok viszont nem szeretik a kozelseget, foleg nem, a kutyakozelseget, igy hat Kakasunk szaladasnak indult, Osom pedig teljes erejebol utana. Leirtak egy kisebb kort, majd a forgalmasabb ut mellett bevettek a kanyart es a jardan maradva rohantak tovabb... en meg Juaquinnal a porazon utanuk, teljesen meg voltam remulve, mert Oso semmit sem hallott, csak rohant. S mar az jart a fejemben, hogy ha a Tijuanaig rohanna a kakas, Oso rohanna vegig utana. Es a kakas mindannyiunk legnagyobb szerencsejere valahol atbujt egy keritesen, Oso meg logo nyelvvel ott teblabolt egy darabig, hatha elojon a legjuabb baratja. En orultes kialtasaimat abba sem hagytam, es a dagi vegre ram forditotta figyelmet, jott szaladva es szagolt, majd szagolva visszafutott oda, ahonnan jott... es ezt meg eljatszottuk haromszor, ami utan megelegeltem a dolgot es a kutyamat es porazra tettem... 

Ovatosan a kakasokkal, ez a tanulsag.

Ezutan otthon befejeztem vekonyka konyvemet, The curious incident of the dog in the night-time by Mark Haddon [A kutya furcsa esete ejnek idejen], csodalatos volt, midnenkinek ajanlom. Egyike azoknak a konyveknek, amelyek elolvasasa utan szerencsesnek tartod magad mert egeszsegesen es egeszsegesnek szulettel... es meg ha nem sokszor is jar erre az agyunk, attol ez meg nagyon nagy dolog.

Es aztan a strandon levo klubba mentem, medence, napagyak, bufe, palapak, tuzo nap es a kovetkezo jo konyv: Edentol keletre [East of Eden], John Steinbeck vastagja. Alig birtam kiszallni a napagybol, es osszezarni a konyvet... S nem azert, mert fizikailag nehez, hanem mert hihetetlen olvasmany. Ez az elso Steinbeck konyvem, mert nem emlekszem pontosan, hogy az Egerek es embereket olvastam-e. Valami remlik, de biztos nem vagyok. (Belush? Margareta? Nem emlekeztek?)

S amikor vegre tudatta gyurtam a gondolatot, es kiszalltam a napagybol, mar keszulodhettem is dolgozni jonni. 

Megettem a szokasos szerdai szendvicsemet, ami egy sajtos szendvics, utana egy fagyi (egy banan, egy kukorica) es mar jol is vagyok. Ebbol a joletbol irom ezeket a sorokat. 

God bless you all. 

keddek

S mar megint kedd van. Az allataim legorultebb napja, mert hetfon nagyon ritkan mozdulnak csak ki. Kedd reggel meg mar tukon ulnek, ott varnak a furdoajto elott es kovetnek a szekrenyig, es oltozkodes kozben mar felugralnak boldogan, mert tudjak, hogy MEGYUNK!!! Es porazhuzas, iszonyat rohanas lefele a lepcson(2 emelet) majd a mosolygo fejek ala beakasztom a porazakat s megindul a huzas. Uhhh. Komolyan gondolkodom a fojtos nyakorveken, de csak keddekre. Nagyon kegyetlen? 

Hazateres utan pedig elfekszenek, a mosoly meg mindig a szajuk sarkaban, es csak pihegnek, nyelv kint, vizivas, visszafekves, stb. Es igy toltik az egesz delutant, egeszen holnap reggelig, amikor minden kezdodik elolrol. Nem imadnivalo???

Ja, es szombaton szivarvany is volt a strandon, dupla:

meg egy hetvege

Most megint kezdjem azzal, hogy elrohan az ido???

Penteken volt 2 eve, hogy a supermarketben megismertem Carlost. Megunneples celjabol vacsizni mentunk, egy domboldali helyre, ahonnan isteni a kilatas az obolre, es a csupan egy oras kesesunk miatt mar megint lemaradtunk a naplementerol... De talan majd legkozelebb.

A hetveget tenger gyumolcsei evessel*, es a tengerparton toltottuk, szombaton meg eso is jutott, viszont olyan kepeket csinaltam a felhokrol, hogy meg. A fiuk is elveztek, s a vasarnapot megjobban, amikor a kedvenc strandomra mentunk, es kicsit korabban ertunk, raadasul felhos sem volt... Ugy kifaradtak a dragaim, hogy a ma reggeli birkozas elmaradt, es csak fekudtek, mint valami kover macskak. Osot azert nagyon erdekelte a vasalas kerdese, felugrott, a derekamon megtamaszkodott elso labaival s elenken figyelt. Majd lecsuszott, es lekuporodott a labamhoz, de szigoruan ugy, hogy hozzam erjen (ismetlem: mint egy kandur), es addig ugy maradtunk, amig en ki nem vasaltam feher ingemet. Halalos a gyerek, szintiszta dragasag, olelgetos, bujos, es tokfincsi a szore... S minden alkalommal ugy udvozol, mintha 2 hete nem latott volna, meg akkor is, ha csak 5 perc telt el egy zuhannyal.  Neha bernathegyi feje van, neha gyerek feje, neha oregur, neha basset hound, neha meg csak sima Oso-fej, ami az allando mosoly arca, a nyelve kint,  fej meg bologat, ahogy a kis szive ver, aaaauuuuuuuu.

* tostadas de ceviche - egy olajban sult ropogos tortilla (ez a tostada) es rajta nyers haldarabok, paradicsom, cilantro, hagyma, es lime-le kevereke, mmmmm

IME:

Picasacsoda

 Nahat. Most leesett az allam. Meg szedegetem ossze a darabjait, s gondoltam az elso kabulat alatt bepotyogom, amit erzek. 

Letoltottem ugyanis Picasat, amit rengetegen ajanlottak mar kellemes fenykepszerkesztokent. Ma egy munkatarsam konkretan meg is mutatta, mit tud, es fellelkesedve, plusz az irodaba beerve mar le is toltottem. 

Talaltam egy 2 hettel ezelotti kepet, szulinapi zsurra mentunk, egy kollegam kislanya unnepelte 5. szulinapjat. Vittunk is hat egy Barbie-t meg egy hercegnos memoriajatekot, es mondanom sem kell, az unnepelt teljesen odavolt, sot, ezek lettek a kedvenc ajandekai. Csinaltam par fotot, van jo par, amelyik szerkesztesre sem szorul, de ezt az egyet, amit itt lattok, ki akartam egyenesiteni, de nem sikerult jol, mert akkor levagodott volna a lab a jobb oldalrol. Maradt tehat ilyen, csak picit kivilagositottam, es mikor ranyomtam a kesz gombra es bongesztem, mit lehet meg, akkor fedeztem fel egy olyat, hogy blog it! es mar nyomtam is.

S mivel a Picasa is google cucc, ugyanugy mint blogger, kevesebb mint 2 masodperc mulva mar kerte is a jelszot a blogger oldalon, utana pedig a kepcsatolos ablak ugrott fel azonnal, hogy hova kerem a kepet, jobbra, kozepre avagy balra. 

Hihetetlen. 

Na, most csak ennyit. 

Szep napokat mindenkinek. PEACE

Egesz mult heten irni akartam ide a blogba. 

Szoval a csutortokom simabban ment a kutyasetaltatas teren. Felkeles utan haromnegyed orat toltottem azzal, hogy kidugitsam bal fulemet, a siker hallatara felkaptam masnapos fejemet, s mar szaladtam is a zuhanyba. Es amint beszappanoztam a fulemet, es belenyultam, hogy kimossam, azon nyomban visszadugult... De roviddel ezutan az olivaolajnak koszonhetoen ismet jol hallottam, de azert a biztonsag kedveert vattaval a fulemben indultam ki a hazbol az ebekkel. Mit mondjak, rosszabbra szamitottam, tokeletesen megleptek a vislkedesukkel. 

Ugyanigy penteken. 

Mindket nap halalos meleg volt, csak ugy nyult a kutyanyelvuk, hogy parologtassanak... Hazaterve mindig megallnak a haz bejarata mellett levo csapnal, majd jelentosegteljesen ram neznek, ami annyit jelent, hogy szomjasak es nyissam meg... en mindig igy teszek... Most azonban mielott megnyitottam volna, Oso mar ott ult a csap alatt. Naivan azt hittem, hogy ha megnyitom a vizet, majd felall, hogy rendesen ihasson, hhahahaha. Erre o ul tovabb, elvezi, ahogy folyik ra a viz, iszik kicsit, majd megfordul, hogy a masik oldalat is benedvesitse... halalos a gyerek, ahogy imadja a vizet!

Szombaton Juaquint egy masik baratnohoz vittuk... Hiaba, kaposak a helyes sracok... A kutyalany a legszebb beagle, amit valaha lattam, alacsony, finom metszesu arc, petit, es ugyanolyan erosen harom szinu, mint Juaquin. 

S ez nemcsak azt jelenti, hogy csodaszep kiskutyak fognak szuletni, hanem azt is, hogy pillanatnyilag megint csak egy gyerekunk van, aki halalra unja magat.

Ellenkezo esetben meg halalra harapdal engem.

A strandon sem ugyanolyan apukaja nelkul, unatkozos, meg minden, de mar osszebaratkozott par strandolos kutyaval, tegnap meg erdekes modon megugatta oket, kozelukbe sem mereszkedett. Nevetgeltem rajta. Igy nezett ki.

sometimes i wonder

Tegnap reggel setalni vittem az ebeket. Uhhhh. Meg is bantam. Tudtam en, hogy nem birok el a kettovel egyszerrre. Huznak, s huznak hatalmas erovel. Nem vagyok valami jo fizikabol, szoval nem vagom, hogy mi a huzoero meg a vektorok pontos tortenete, csak azt erzem, hogy ha ezek ketten beindulnak (pl egy masik kutya lattan) akkor csak nagyon kis hija van annak, hogy fel nem dontenek, ketten 40 kilok az en 50-emre...

Valamint orult nehez oket koordinalni, legjobban azt szeretnem, ha egyik kezben az egyik menne szepen a labam mellet, a masik kezben a masik... de ez leginkabb soha nem tortenik meg (vadaszkutyak, azon belul is kopok, melyek vezetnek a zsakmanyhoz).

A mi esetunkben: az egyik megall szagolni, a masik huz, a masik megall lekuporodni, az egyik huz, en ramegyek a meleg kupacra a zacskommal, most mar mind a ketten huznak, majd szagolnak, jelolgetnek, felzarkoznak, megint megrantanak, egyik jobbra, masik balra, majd az egyik balra, a masik jobbra, hogy a porazok is osszegabalyodjanak... 

S mivel szegenykemek falkakutyak, es eleg nehezen tanithatok, nem tudom, mihez kezdjek... 

Talan a kulon setaltatast valasztom. 

De olyan edesek egyutt...

vissza, vissza, vissza

Ez a harmadik hetfo, miota visszatertem. S meg mindig nem irtam egy sort se a blogomba...

Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt az a 6 magyar het, mintha mi sem tortent volna, vagy mintha csak almodtam volna az egeszet... szerencsere azert vannak kezzel foghato bizonyitekok, hogy nem alom volt, hanem igenis irtozatos moka!

Koszonet mindazoknak, akik hozza tettek, idejukkel, mosolyukkal, szeretetukkel.

Az elso hetem itthon kicsit busulos volt, se kutyak, se szulok, se semmi... De legalabb a lakas tiszta volt, en meg rendezkedhettem... :)

A masodik heten pedig megismertunk egy uj kutyat: a sajatunkat. Oso!!! Juaquinnak surgos udvarlos tevekenysegei miatt az egesz hetet tavol kellett toltenie otthonatol... Oso meg nem tudott mit kezdeni a helyzettel, minden reggel vegigjarta a lakast, hogy nincs-e valahol elbujva Juaquin. Szemmel lathatoan nagyon unatkozott, a Szentendrerol hozott sipolos malacra ra se nezett, a teniszlabdaval csak 2 kort volt hajlando jatszani, ugyhogy eloszedtem a kedvenc jatekat: egy fekete zoknit. Azzal se volt el tulsagosan...  Ha magara hagytuk nem sirt, hanem reklamalt, a setalni menes kotelezo volt, es mint a nagyok, mar felemelt labbal jelolget, sot, a lakasban mar nem is vegzi a dolgat! A lenyeg, hogy egy nagyon edes, nagyon ragaszkodo, nagyon falank, allandoan mosolygo es nagyon okos kis kutyank van, akiben mindenfele allat tulajdonsagai egyesulnek: kis boci a merete es szelessege miatt, macska is, mert mindig bujik es mindig hozza kell ernie valakihez, es Porky, mert annyira tud felugrani, mint egy kismalac...

Aztan szombaton delelott mehettunk Juaquinert, majd irany a strand. 

A honap storyja pedig:

a magyar Ikeabol hoztam magunknak 2 teatojast a nem filteres teaimhoz... Egyik reggel (valamikor a het elejen) el is keszitettem zold matemat, a tojast meg teafuvestul beledobtam a mosogatoba, majd elrohantunk dolgozni. Kozben jott a leany, aki takarit es vasal nalunk, de a kovetkezokre csak szombat este bukkantam ra: teatojas a helyen a fiokban, elmosogatva, tisztan, s benne a teafu egy labdaba osszeallva!!!

Nem gondoltam, hogy ilyen letezhet, hogy valaki ennyire ne tudja, hogy mi az, sot, meg csak kivancsisagbol se nyissa szet... Neeem, elmosom, eltorolgetem, majd a labdaval egyutt megy a helyere a fiokba. 

Nem vicces?

Na most elkoszonok. 

Meghalok egy kaveert... s nem lehet...