Ma is setaltatassal kezdtem a napot, s ma is huztak. A legnagyobb szam azert Oso esete a kakassal maradt. Leengedtem a porazrol, mert mar etertunk az uton, es epp egy kakas kapirgalt egy haz elott, ahol sohasem szokott kakas kapirgalni. Oso mint az orult megiramodott, mert ilyen szulemenyt meg eleteben nem latott, s kozelebbrol is szemugyre akarta venni. A kakasok viszont nem szeretik a kozelseget, foleg nem, a kutyakozelseget, igy hat Kakasunk szaladasnak indult, Osom pedig teljes erejebol utana. Leirtak egy kisebb kort, majd a forgalmasabb ut mellett bevettek a kanyart es a jardan maradva rohantak tovabb... en meg Juaquinnal a porazon utanuk, teljesen meg voltam remulve, mert Oso semmit sem hallott, csak rohant. S mar az jart a fejemben, hogy ha a Tijuanaig rohanna a kakas, Oso rohanna vegig utana. Es a kakas mindannyiunk legnagyobb szerencsejere valahol atbujt egy keritesen, Oso meg logo nyelvvel ott teblabolt egy darabig, hatha elojon a legjuabb baratja. En orultes kialtasaimat abba sem hagytam, es a dagi vegre ram forditotta figyelmet, jott szaladva es szagolt, majd szagolva visszafutott oda, ahonnan jott... es ezt meg eljatszottuk haromszor, ami utan megelegeltem a dolgot es a kutyamat es porazra tettem... 

Ovatosan a kakasokkal, ez a tanulsag.

Ezutan otthon befejeztem vekonyka konyvemet, The curious incident of the dog in the night-time by Mark Haddon [A kutya furcsa esete ejnek idejen], csodalatos volt, midnenkinek ajanlom. Egyike azoknak a konyveknek, amelyek elolvasasa utan szerencsesnek tartod magad mert egeszsegesen es egeszsegesnek szulettel... es meg ha nem sokszor is jar erre az agyunk, attol ez meg nagyon nagy dolog.

Es aztan a strandon levo klubba mentem, medence, napagyak, bufe, palapak, tuzo nap es a kovetkezo jo konyv: Edentol keletre [East of Eden], John Steinbeck vastagja. Alig birtam kiszallni a napagybol, es osszezarni a konyvet... S nem azert, mert fizikailag nehez, hanem mert hihetetlen olvasmany. Ez az elso Steinbeck konyvem, mert nem emlekszem pontosan, hogy az Egerek es embereket olvastam-e. Valami remlik, de biztos nem vagyok. (Belush? Margareta? Nem emlekeztek?)

S amikor vegre tudatta gyurtam a gondolatot, es kiszalltam a napagybol, mar keszulodhettem is dolgozni jonni. 

Megettem a szokasos szerdai szendvicsemet, ami egy sajtos szendvics, utana egy fagyi (egy banan, egy kukorica) es mar jol is vagyok. Ebbol a joletbol irom ezeket a sorokat. 

God bless you all.