Egesz mult heten irni akartam ide a blogba. 

Szoval a csutortokom simabban ment a kutyasetaltatas teren. Felkeles utan haromnegyed orat toltottem azzal, hogy kidugitsam bal fulemet, a siker hallatara felkaptam masnapos fejemet, s mar szaladtam is a zuhanyba. Es amint beszappanoztam a fulemet, es belenyultam, hogy kimossam, azon nyomban visszadugult... De roviddel ezutan az olivaolajnak koszonhetoen ismet jol hallottam, de azert a biztonsag kedveert vattaval a fulemben indultam ki a hazbol az ebekkel. Mit mondjak, rosszabbra szamitottam, tokeletesen megleptek a vislkedesukkel. 

Ugyanigy penteken. 

Mindket nap halalos meleg volt, csak ugy nyult a kutyanyelvuk, hogy parologtassanak... Hazaterve mindig megallnak a haz bejarata mellett levo csapnal, majd jelentosegteljesen ram neznek, ami annyit jelent, hogy szomjasak es nyissam meg... en mindig igy teszek... Most azonban mielott megnyitottam volna, Oso mar ott ult a csap alatt. Naivan azt hittem, hogy ha megnyitom a vizet, majd felall, hogy rendesen ihasson, hhahahaha. Erre o ul tovabb, elvezi, ahogy folyik ra a viz, iszik kicsit, majd megfordul, hogy a masik oldalat is benedvesitse... halalos a gyerek, ahogy imadja a vizet!

Szombaton Juaquint egy masik baratnohoz vittuk... Hiaba, kaposak a helyes sracok... A kutyalany a legszebb beagle, amit valaha lattam, alacsony, finom metszesu arc, petit, es ugyanolyan erosen harom szinu, mint Juaquin. 

S ez nemcsak azt jelenti, hogy csodaszep kiskutyak fognak szuletni, hanem azt is, hogy pillanatnyilag megint csak egy gyerekunk van, aki halalra unja magat.

Ellenkezo esetben meg halalra harapdal engem.

A strandon sem ugyanolyan apukaja nelkul, unatkozos, meg minden, de mar osszebaratkozott par strandolos kutyaval, tegnap meg erdekes modon megugatta oket, kozelukbe sem mereszkedett. Nevetgeltem rajta. Igy nezett ki.