Wednesday, October 14, 2009

sometimes i wonder


Tegnap reggel setalni vittem az ebeket. Uhhhh. Meg is bantam. Tudtam en, hogy nem birok el a kettovel egyszerrre. Huznak, s huznak hatalmas erovel. Nem vagyok valami jo fizikabol, szoval nem vagom, hogy mi a huzoero meg a vektorok pontos tortenete, csak azt erzem, hogy ha ezek ketten beindulnak (pl egy masik kutya lattan) akkor csak nagyon kis hija van annak, hogy fel nem dontenek, ketten 40 kilok az en 50-emre...

Valamint orult nehez oket koordinalni, legjobban azt szeretnem, ha egyik kezben az egyik menne szepen a labam mellet, a masik kezben a masik... de ez leginkabb soha nem tortenik meg (vadaszkutyak, azon belul is kopok, melyek vezetnek a zsakmanyhoz).

A mi esetunkben: az egyik megall szagolni, a masik huz, a masik megall lekuporodni, az egyik huz, en ramegyek a meleg kupacra a zacskommal, most mar mind a ketten huznak, majd szagolnak, jelolgetnek, felzarkoznak, megint megrantanak, egyik jobbra, masik balra, majd az egyik balra, a masik jobbra, hogy a porazok is osszegabalyodjanak... 

S mivel szegenykemek falkakutyak, es eleg nehezen tanithatok, nem tudom, mihez kezdjek... 

Talan a kulon setaltatast valasztom. 

De olyan edesek egyutt...

No comments:

Post a Comment